Dr. Mátyás Kinga Vanda pszichológus Debrecen, párterapeuta,
integratív hipnoterapeuta jelölt

"A lélek birodalmában nem gyalogolhatsz más lámpásának fényében. Az enyémet nem adhatom Neked. Arra viszont megtaníthatlak, hogy készíts lámpást magadnak."

- Anthony de Mello -

A gyermek korai elvesztése, és a gyász sajátossága

A gyermek elvesztését a természet rendjével ellentétesnek érezzük. A gyermekhalál miatti gyász számos sajátossággal bír, és fokozott lelki megterhelést jelent az egész családnak. A gyászban természetes módon jelen lévő érzések, a gyermekét gyászoló szülőben fokozottan jelennek meg (önvádlás, mások hibáztatása, bűntudat). Ez a trauma nagy megpróbáltatást jelent a házastársi kapcsolatnak is, és bár az esetek egy részében fokozhatja az összetartozás élményét, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy a gyermek elvesztése feszültségek, konfliktusok sorozatához vezet.

A gyermek halála utáni első időkben meghatározó szerepe van a gyászmunka elindulásának, az érzelmek átélésének és kifejezésének.

Meghatározó szerep jut a társas támasznak, és annak, hogy megmaradjanak a gyászoló körül a barátok, ismerősök. Nagyon gyakori jelenség, hogy attól való félelmükben, hogy nem tudnak mit mondani, hogy oda nem illő dolgokat mondanak, elkerülik a gyászoló szülőket, (ezt nevezzük kommunikációs zárlatnak) akik elveszítik gyermeküket, és elveszítik ezután az eddig körülöttük lévő embereket is. A megoldás nagyon egyszerű, el kell ismerni a gyászolóknak, hogy tanácstalanok vagyunk, és meg kell kérdezni, hogy neki most mi lenne jó, és már fel is oldódott a kommunikációs zárlat.

A hozzátartozók, barátok, ismerősök egészen különösnek ható viselkedési jegyeket vélhetnek felfedezni a gyászoló szülőkön: elzárkózás, önvádlás, hibáztatás, regresszív és mágikus gondolkodási jegyek megjelenése, döntésképtelenség, vagy fontos helyzetekben túl gyors, elhamarkodottnak tűnő döntések, ingerlékenység, ellenséges viselkedés. A gyászoló viselkedését dominálja az ambivalencia: néha magányra vágyik, elzárkózik az emberek elől, máskor azt szeretné, hogy mindenki vele foglalkozzon, néha arra vágyik, hogy beszélhessen a halálesetről, máskor visszautasít minden erre a témára irányuló beszélgetést.

Arra a kérdésére, hogy mi a legnehezebb ebben az időszakban úgy tudnék válaszolni, hogy élni nehéz. A legfájdalmasabb élni napról napra, megélni a mindennapokat. De ez a természetes életérzés ebben a helyzetben. Rendkívül fontos a társas támogatottság, ezért fejtettem ki fent ennyire részletesen, hogy az emberek ne ijedjenek meg ettől a kaotikus viselkedési jegyektől, ne fordítsanak hátat a gyászoló szülőknek, hanem vegyék ezt ebben a helyzetben jellemző viselkedési módnak.

Ezeket a kaotikus, ambivalens érzelmeket meg és át kell élnie a gyászolónak, és ezek aztán egyre kisebb intenzitásúak lesznek, és idővel elhalványulnak. A gyászfeldolgozás során ez kulcsfontosságú.

A komplikált gyásznak a szakirodalomban nincsenek egységes kritériumai, de aggodalomra adhat okot, ha elmarad a gyászreakció, ha túlságosan késlekedik, ha intenzitását tekintve túlzott mértékű, illetve ha a szokványostól eltérő pszichés és szomatikus tüneteket tapasztalunk. A gyermek halála egy a komplikált gyászra hajlamosító tényezők közül.

A betegség és a halál közlésének a pillanata egy rendkívül szenzitív pillanat, minden szónak, gesztusnak, jelzésnek felfokozódik az értéke a hozzátartozó számára. Ennél fogva az együttérzés, a tapintatosság balzsam lehet a szülő lelkének.

Az érzéketlenség, a hideg magatartás pedig súlyosbítja a gyászoló kétségbeesését.

Minden gyermek egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Ennél fogva minden gyermek halála egyedi.

Szinte törvényszerű, ha van még másik gyermek akkor őt félthetik túl a szülők, ha pedig egyetlen gyermeküket veszítették el, akkor a következő tervezése során léphet fel az elvesztésétől való fokozott félelem.

Vannak olyan esetek, amikor azt a tanácsot kapják a szülők, hogy minél hamarabb vállaljanak még egy babát. Ettől mi el szoktuk tanácsolni a szülőket, és azt javasoljuk, hogy a haláleset után 14-16 hónappal vállalják az kisbabát. Ez körülbelül a gyász letelte utáni időszakra esik . Ez a szerencsés eset. Így elég időt adunk a gyászfolyamatnak. A megszülető baba esetén nagyon hangsúlyozzuk, hogy ne az legyen a küldetése, hogy pótolja meghalt testvérét, illetve arra is figyelni kell, hogy a már meglévő gyerekek esetén se adjunk ilyen tartalmú tudatos, vagy tudattalan üzeneteket.

Az elvesztett gyermek pótolhatatlan, sem a már meglévő, sem a jövőben születendő gyermek nem pótolhatja őt. Szerencsés esetben neki mindig meglesz a helye a családban, és a helyére senki nem kerülhet.

A segítés módjai

Önsegítő csoportok. A csoportok rendszeresen találkoznak, általában kéthetenként. A gyásszal kapcsolatos érzések, gondolatok, tapasztalatok megosztására kerül sor a találkozók alkalmával. Ez egy olyan hely lehet, ahol a gyászoló nyíltan beszélhet a fájdalmáról, kétségeiről, a benne felmerülő egyéb érzésekről, mert megértik, elfogadják őt. A csoport tagjai adnak és kapnak egymástól érzéseket, tapasztalatokat, gondolatokat, ezen túl megküzdési stratégiákkal segíthetnek egymásnak. Ezek a csoportok rendkívül hatásosnak bizonyulnak.

Internet: A gyásszal foglalkozó oldalak rövid, közérthető ismeretet adnak a gyász folyamatáról, eloszlatnak számos tévhitet, eleit vehetik téves elgondolásoknak, alaptalan félelmeknek. Egyes oldalak elérhetővé teszik, hogy kapcsolatba lépjenek egymással a gyászolók, ajánlanak segítő könyveket, filmeket, önsegítő csoportokat, és professzionális segítők elérhetősége is hozzáférhető.

Professzionális segítés: pszichológia végzettséggel rendelkező, segítő foglalkozású szakemberek saját szakmájuk módszereivel a veszteségélmény feldolgozására irányuló segítséget nyújtanak.

Dr. Mátyás Kinga Vanda pszichológus Debrecen, párterapeuta,
integratív hipnoterapeuta jelölt