Hogyan dolgozzuk fel a megcsalást?

A feldolgozás egy folyamat és a kimenetelét nagyban befolyásolja:

• hogy egyszeri vagy többszöri történés,
• hogy van-e rá érthető magyarázat a hűtlen fél részéről,
• hogy történt-e bocsánatkérés,
• hogy igyekeznek-e a felek átdolgozni magukon a történteket és megértést vinni belé, stb

Láthatóan, nagyon sok szempont mentén történik a megbocsátás.

A megcsalást követően elindul egy, a gyászra jellemző folyamat, hiszen a gyász tulajdonképpen a veszteségre adott lelki, mentális reakció. Valójában minden veszteségre egy gyászfolyamattal reagálunk.

Mindannyian keressük a biztonságunkat, a kapcsolatainkban is. Egyik nagy pszichológusunk, Bálint szerint a születésünk egy óriási trauma, ő "őstörésnek "hívja, mert kikerülünk az anyánkkal való testi, lelki egységből, szimbiózisból, és egész életünkben ennek az egységnek a helyreállítására törekszünk. Kapcsolatainkban ezt a szimbiózist, egységet akarjuk megélni. Ha ebben történik a hűtlenség, az óriási törést okoz.

Szerelmi kapcsolatainknak több szakasza van, és nagyon nem mindegy, hogy mely szakaszban történik a másik fél hűtlensége. Amint említettem, ha a szimbiózisban történik, az értelemmel, sokkal nehezebben megdolgozható, mint ha mondjuk a differenciáció vagy a megmérettetés szakaszban történik, mert akkor nem olyan mélyen vagyunk a kapcsolatban.

A" megcsalva lenni" állapot mindannyiunk önértékelését megtépázza és óriási érzelmi hullámvasútra kerülünk.

Tipikusan a másikat szoktuk hibáztatni, vagyis a megcsaló félt hibáztatjuk. De az is előfordul, hogy a megcsalt fél mindenben magát hibáztatja.

Valójában egyik taktika sem célravezető. Ilyenkor a kapcsolati dinamikát kell megvizsgálni, vagyis azt, hogy hogyan csináltuk azt, hogy idáig jutottunk? Mi ketten, hogyan csináltuk ezt? Miből lépett ki a másik? Mi az, amit keresett? Mi az, amit nem kapott meg ebben a kapcsolatban? Mik voltak a jelek, amik mutatták, hogy ő nincs jól a kapcsolatunkban? És én miért nem akartam látni ezt? Mi volt a nyereségem abban, hogy homokba dugjam a fejem, és nem lássam a jeleket? Esetleg van-e nekem nyereségem ebben a helyzetben, mert én lehetek a "szent áldozat", és így manipulálhatom a másikat?

Nincs egy biztos recept a feldolgozásra, a megbocsátásra De az biztos, hogy nagy mélyre ásásokat kell csinálni önmagunkban és a kapcsolatunkban. Oda kell fordítani a tekintetünket és látni kell saját gyengeségeinket, a másik gyengeségét, és a kapcsolat hiányosságait.

Ez legalább olyan fájdalmas, mint a megcsalás ténye. Igazi megbocsátás értelmi, érzelmi átdolgozás eredményeként jöhet létre. Tulajdonképpen a megcsalt fél magának is meg kell bocsásson, amiért nem látta amit kellett volna, amiért esetleg naiv volt,és fel kell vállalni a maga részét ebben a történésben. Ha nem látja meg és ismeri el saját részét, akkor téves úton indul el. Azt is el kell fogadni, hogy ez a kapcsolat, amit újra felépítenek, nem a régi kapcsolat már, hiszen új alapokra kell helyezni azt. Ez egy hosszú és időnként nehéz, megterhelő közös munka. Ám ennek eredményeként egy új alapokra helyezett, tudatosabb, mélyebb, kapcsolat jöhet létre.

Van-e bevált módszer?

Egy bizonyos módszer nincs.

Legjobb taktikának azt tartom, ha közösen akarják megérteni, hogy miről is szól a megcsalás, ami tulajdonképpen egy tünet, a kapcsolat tünete, de egyéni patológia is lehet benne.

Párterápiában ezen a folyamaton segítjük át a párt, a megértés, elgyászolás, elengedés és megbocsátás útján.